2013. április 13., szombat

Prológus

Minden ember életében  eljön a nap, amikor felnő. Mikor önállósodnia kell. Kirepülni a szülői fészekből és saját lábakra állni. Senki nem mondta, hogy ez könnyű feladat. Feladni a gyermeki jóságot, a csodavilágot, a meséket, az álmokat és átlépni a kegyetlen való világba, ahol mindenért meg kell küzdeni. Nem könnyű, de az ember szerencsés ha van mellette valaki. Egy igaz  barát, aki mindig segít ha baj van, és nem engedi el a kezed. Vele olyan könnyű tovább lépni. Új életet kezdeni. Mert tudjuk, hogy van kire támaszkodnunk. Van valaki, aki sosem hagy el. Akármilyen csapást mérjen ránk a sors, ő védőpajzsként óv minket. Elkísér életünk minden pillanatában, még ha nincs is velünk. A szívünkben él. A lelkünk egy része. A mai világban ritka az ilyesfajta barátság. Mondhatni, hogy felbecsülhetetlen kincs. De a barátság képes a legnehezebb próbákat is kiállni? Képes minden hibát megbocsájtani? Képes a maga baját feledve vigasztalni? Képes visszahozni az elfeledett álom világot, és értelmet adva az örökkének bebizonyíthatja, hogy soha nem növünk fel?
Igen. Amikor minden part szakad, ő ott lesz. Amikor mindenki elhagyott, ő ott lesz. Amikor minden bizonytalan, ő ott lesz. Amikor a gödör legalján vagy, ő ott lesz.
Nem hallottál még ilyesfajta barátságról? Mi megmutatjuk, hogy létezik.


1 megjegyzés: