LEA CARTER
Az emberek azt hiszik, hogy csak azért, mert van pénz, van boldogság is. Ha mindent megkapnak, akkor minden tökéletes. Általában azt gondolják, hogy pénzzel mindent meg lehet venni. Ez nem igaz. Nem lehet szeretetet, nem lehet boldogságot, nem lehet szerelmet, nem lehet kötődést, nem lehet érzelmeket, és nem lehet életet sem vásárolni. A szüleim szerint tökéletes életem van. Meg van mindenem, amire egy korombeli vágyhat. Autó, pénz, puccos ruhák, 'család' és 'barátok'. Nincs így. Csak két barátom van. Jessie és Deuce Grayback. Ilyen testvérpárt még sosem láttam. Elválaszthatatlanok. Ha ők nincsenek, én most egyedül lennék. Húsz évesen egyedül a nagy világban.
Sosem kaptam elég figyelmet, sem szeretetet. Minden reggel, mikor lemegyek a konyhába, a csönd és az üresség fogad. Minden reggel ugyan az az üzenet.
" Kicsim, el kellett menjünk! A munkát nem tudjuk elhalasztani. Rachel mindenben segít, a zsebpénzed a szokásos helyén. Puszi, anya és apa. "
Rachel a bejárónő, és egyben egy nagyon jó barátom.
Természetesen Ők most sincsenek itthon. Miért is lennének? Pedig elmondtam nekik. Elmondtam, hogy milyen fontos ez a nap. Hogy csak ma legyenek itthon, de természetesen a munka megint előtérbe került. De nem baj.. Végre elmegyek innen! Talán sikerül majd boldog életet élnem Londonban, a legjobb barátőmmel és a bátyjával.
Még utoljára fölmentem a szobámba, elővettem egy tollat és egy lapot, s az érzéseimet papírra vetettem.
" Sajnálom. Sajnálom, hogy a munkátok mindig fontosabb volt, mint én. Sajnálom, hogy sosem voltam elég ahhoz, hogy én legyek a munka előtt. Ezentúl nem kell majd vigyázzatok rám. Nem kell majd pénzt hagyni a konyhapulton pihenő késtartó alatt. Nem kell majd odafigyelni arra, hogy éppen mi van velem. Elnézést, rosszul fogalmaztam. Eddig sem tettetek értem semmit ! Nem szerettetek eléggé. Bocsánat, hogy nem vagyok elég jó ! Rengeteg kérdés kavarog a fejemben. Miért a munka, és miért nem én? Miért hiszitek azt, hogy boldog vagyok? Miért hiszitek azt, hogy vannak barátaim? Mindenki a pénzemért szeret! Egyetlen egy ember van, akit TÉNYLEG érdekel a sorsom, és az egyikőtök sem.
Többé nincs szükségetek rám.
Szeret titeket lányotok, Lea! "
Ezek voltak utolsó soraim a szüleim számára. Igazából nincs, és nem is volt rám szükségük. Lehet, hogy csak egy véletlen 'baleset' következménye vagyok.. Ki tudja?
A mondás úgy tartja, hogy nem a barátok mennyisége, hanem a minősége számít. Így igaz. Nekem nincs húsz - harminc igaz barátom. Nekem van egy, aki mindig velem van. Tíz év rengeteg idő. Pontosan elég idő ahhoz, hogy kiismerd a másikat. Elég ha a másik szemébe nézel, és egy beszélgetés zajlik le köztetek. Nincs szükségetek szavakra, vagy tettekre. Csak néztek egymás szemébe, és tudjátok, hogy mit akartok. Ez a barátság, ez a szeretet.
Meghallottam egy dudaszót. Tudtam, hogy Jessie és Deuce itt van. Eljött az idő. Megfogtam a bőröndömet, és még utoljára körbe néztem a házban, majd sarkon fordultam és kiléptem az ajtón. Elindultam egy új, egy jobb élet reményében, megvalósítani az álmaimat.
Nos! Tudom, hogy koránt sem vagyok olyan jó író, mint Szofis DE igyekszem.
Az előző részhez csak EGY megjegyzés érkezett, esetleg ide kaphatnánk többet? Előre is köszönjük! xx
Csók: ~É.M.
Sosem kaptam elég figyelmet, sem szeretetet. Minden reggel, mikor lemegyek a konyhába, a csönd és az üresség fogad. Minden reggel ugyan az az üzenet.
" Kicsim, el kellett menjünk! A munkát nem tudjuk elhalasztani. Rachel mindenben segít, a zsebpénzed a szokásos helyén. Puszi, anya és apa. "
Rachel a bejárónő, és egyben egy nagyon jó barátom.
Természetesen Ők most sincsenek itthon. Miért is lennének? Pedig elmondtam nekik. Elmondtam, hogy milyen fontos ez a nap. Hogy csak ma legyenek itthon, de természetesen a munka megint előtérbe került. De nem baj.. Végre elmegyek innen! Talán sikerül majd boldog életet élnem Londonban, a legjobb barátőmmel és a bátyjával.
Még utoljára fölmentem a szobámba, elővettem egy tollat és egy lapot, s az érzéseimet papírra vetettem.
" Sajnálom. Sajnálom, hogy a munkátok mindig fontosabb volt, mint én. Sajnálom, hogy sosem voltam elég ahhoz, hogy én legyek a munka előtt. Ezentúl nem kell majd vigyázzatok rám. Nem kell majd pénzt hagyni a konyhapulton pihenő késtartó alatt. Nem kell majd odafigyelni arra, hogy éppen mi van velem. Elnézést, rosszul fogalmaztam. Eddig sem tettetek értem semmit ! Nem szerettetek eléggé. Bocsánat, hogy nem vagyok elég jó ! Rengeteg kérdés kavarog a fejemben. Miért a munka, és miért nem én? Miért hiszitek azt, hogy boldog vagyok? Miért hiszitek azt, hogy vannak barátaim? Mindenki a pénzemért szeret! Egyetlen egy ember van, akit TÉNYLEG érdekel a sorsom, és az egyikőtök sem.
Többé nincs szükségetek rám.
Szeret titeket lányotok, Lea! "
Ezek voltak utolsó soraim a szüleim számára. Igazából nincs, és nem is volt rám szükségük. Lehet, hogy csak egy véletlen 'baleset' következménye vagyok.. Ki tudja?
A mondás úgy tartja, hogy nem a barátok mennyisége, hanem a minősége számít. Így igaz. Nekem nincs húsz - harminc igaz barátom. Nekem van egy, aki mindig velem van. Tíz év rengeteg idő. Pontosan elég idő ahhoz, hogy kiismerd a másikat. Elég ha a másik szemébe nézel, és egy beszélgetés zajlik le köztetek. Nincs szükségetek szavakra, vagy tettekre. Csak néztek egymás szemébe, és tudjátok, hogy mit akartok. Ez a barátság, ez a szeretet.
Meghallottam egy dudaszót. Tudtam, hogy Jessie és Deuce itt van. Eljött az idő. Megfogtam a bőröndömet, és még utoljára körbe néztem a házban, majd sarkon fordultam és kiléptem az ajtón. Elindultam egy új, egy jobb élet reményében, megvalósítani az álmaimat.
Nos! Tudom, hogy koránt sem vagyok olyan jó író, mint Szofis DE igyekszem.
Az előző részhez csak EGY megjegyzés érkezett, esetleg ide kaphatnánk többet? Előre is köszönjük! xx
Csók: ~É.M.
De jó!! :D gyors kövit! annyira jól írsz/írtok :D
VálaszTörlésMár rég vártam, hogy legyen új rész és nem hiába vártam, mert nagyon jó lett.
VálaszTörlés